A szülő, mint a gyermeke tanítványa

Feltétel nélküli szeretet

A gyerekek még képesek a feltétel nélküli szeretetre. Nekik csak az a fontos, hogy a körülöttük élők szeressék őket és akkor ők is szeretnek. Semmi mást nem néznek az illetőben, nincs bennük gyanakvás és nincsenek olyan elvárásaik, mint a felnőtteknek. Bárkit képesek szeretni. Kóbor kutyákat cipelnek haza, odaadják az uzsonnájukat az utcán üldögélő koldusnak és megvigasztalják az elesetteket. A gyermekeknek hatalmas a szívük, ahol mindenkinek jut egy parányi hely.

A rugalmasság is előny

Felnőttkorunkra kialakul egy rendszer az életünkben és sok esetben, mereven ragaszkodunk a saját magunk állította szabályokhoz. Lenne mit tanulni a gyerekektől ilyen téren. Őket még nem kötik gúzsba a szabályok, ők még nem egy menetrend szerint élik az életüket, azt tesznek, amihez csak kedvünk van, és képesek egy-egy tevékenységet félbeszakítani, amennyiben abba beleuntak, belefáradtak. Nyilván, ez nem azt jelenti, hogy sutba kell vágnunk az életüket és a munkánkat, de néha megtehetnénk, hogy csak lazítunk egyet, hogy fittyet hányunk a feladatainkra és a testi-lelki regenerálódásra összpontosítunk.

A rettegés hatalma

A felnőttek egyik nagy gátja, hogy félnek. Ez a félelem gyakran akasztja meg őket a cselekedeteikben. Például valaki hosszú évek óta egyetlen munkahelyen dolgozik, de minden reggel utálattal lép be a munkahelyére. Mégsem tesz a változás érdekében semmit. Ez egy gyerekkel nem történhet meg, ha valamihez nincs kedvük, akkor egész egyszerűen nem csinálják tovább.

A felnőttek többsége nem mer nemet sem mondani. Egy kisgyerektől hányszor halljuk ezt a szót? A felnőtt emberek nem akarnak másokat megbántani, vagy nem akarják, hogy rossz vélemény alakuljon ki róluk, ezért sok esetben nem utasítanak vissza egy-egy kérést, vagy feladatot.

A felnőtt inkább hallgat, mintsem kérdez. A gyerekekben még ott az őszinte kíváncsiság, bennük megvan még a rácsodálkozás képessége, ami a felnőtteknél már rég elveszett. Még közeli barátság esetén is óvatosak vagyunk, nehogy olyan kérdést tegyünk fel, ami tapintatlannak tűnik. Mi gyakran fordítjuk el a fejünket, ha valami nem nekünk tetszőt látunk, a gyerekek azonnal kérdésekkel ostromolják a szülőt, vagy oda is mennek az adott személyhez és kíváncsian várják a válaszokat a feltett kérdéseikre.

Álomból valóság

A gyerekek gyakran álmodoznak és örömmel újságolják el, ha szeretnének elérni valamit, vagy tesznek is azért, hogy az álmaik megvalósuljanak. A felnőttek egyre kevesebb álmot dédelgetnek, vagy azért, mert korábban sem sikerült az álmaikat megvalósítani, vagy, mert túl öregnek érzik magukat holmi álmokhoz és a rideg valóságba kapaszkodnak, ahelyett, hogy néha mernének nagyot álmodni és ezeket az álmokat megvalósítani.