A szülő, mint a gyermeke tanítványa

A gyerekek mindig őszinték. Megmondják, ha nem tetszik nekik a rajtunk lévő ruha, de akár még a felnőtt viselkedését is kritizálhatják. Ez az őszinteség valahogy jelentősen leredukálódik felnőtt korunkban, mert nem akarjuk, hogy a másik személy megsértődjön, vagy a hallgatással szeretnénk a konfliktusokat elkerülni. A gyermekek is tudnak nekünk, felnőtteknek, olyan viselkedési mintákat mutatni, amelyeket érdemes tőlük megtanulni.
A szülő, mint a gyermeke tanítványa

Feltétel nélküli szeretet

A gyerekek még képesek a feltétel nélküli szeretetre. Nekik csak az a fontos, hogy a körülöttük élők szeressék őket és akkor ők is szeretnek. Semmi mást nem néznek az illetőben, nincs bennük gyanakvás és nincsenek olyan elvárásaik, mint a felnőtteknek. Bárkit képesek szeretni. Kóbor kutyákat cipelnek haza, odaadják az uzsonnájukat az utcán üldögélő koldusnak és megvigasztalják az elesetteket. A gyermekeknek hatalmas a szívük, ahol mindenkinek jut egy parányi hely.

A rugalmasság is előny

Felnőttkorunkra kialakul egy rendszer az életünkben és sok esetben, mereven ragaszkodunk a saját magunk állította szabályokhoz. Lenne mit tanulni a gyerekektől ilyen téren. Őket még nem kötik gúzsba a szabályok, ők még nem egy menetrend szerint élik az életüket, azt tesznek, amihez csak kedvünk van, és képesek egy-egy tevékenységet félbeszakítani, amennyiben abba beleuntak, belefáradtak. Nyilván, ez nem azt jelenti, hogy sutba kell vágnunk az életüket és a munkánkat, de néha megtehetnénk, hogy csak lazítunk egyet, hogy fittyet hányunk a feladatainkra és a testi-lelki regenerálódásra összpontosítunk.

Családi magazin cikk közepi banner

A rettegés hatalma

A felnőttek egyik nagy gátja, hogy félnek. Ez a félelem gyakran akasztja meg őket a cselekedeteikben. Például valaki hosszú évek óta egyetlen munkahelyen dolgozik, de minden reggel utálattal lép be a munkahelyére. Mégsem tesz a változás érdekében semmit. Ez egy gyerekkel nem történhet meg, ha valamihez nincs kedvük, akkor egész egyszerűen nem csinálják tovább.

A felnőttek többsége nem mer nemet sem mondani. Egy kisgyerektől hányszor halljuk ezt a szót? A felnőtt emberek nem akarnak másokat megbántani, vagy nem akarják, hogy rossz vélemény alakuljon ki róluk, ezért sok esetben nem utasítanak vissza egy-egy kérést, vagy feladatot.

A felnőtt inkább hallgat, mintsem kérdez. A gyerekekben még ott az őszinte kíváncsiság, bennük megvan még a rácsodálkozás képessége, ami a felnőtteknél már rég elveszett. Még közeli barátság esetén is óvatosak vagyunk, nehogy olyan kérdést tegyünk fel, ami tapintatlannak tűnik. Mi gyakran fordítjuk el a fejünket, ha valami nem nekünk tetszőt látunk, a gyerekek azonnal kérdésekkel ostromolják a szülőt, vagy oda is mennek az adott személyhez és kíváncsian várják a válaszokat a feltett kérdéseikre.

Álomból valóság

A gyerekek gyakran álmodoznak és örömmel újságolják el, ha szeretnének elérni valamit, vagy tesznek is azért, hogy az álmaik megvalósuljanak. A felnőttek egyre kevesebb álmot dédelgetnek, vagy azért, mert korábban sem sikerült az álmaikat megvalósítani, vagy, mert túl öregnek érzik magukat holmi álmokhoz és a rideg valóságba kapaszkodnak, ahelyett, hogy néha mernének nagyot álmodni és ezeket az álmokat megvalósítani.

Kapcsolódó cikkek

A szülő nevelése - 4 szülői stratégia a megfelelő gyermekneveléshez – meghatározó.

4 szülői stratégia a megfelelő gyermekneveléshez

A szülő nevelési módszerein nagyon sok múlik. Az, hogy a gyermekünk mennyire lesz boldog és önálló, javarészt a szülők viselkedésétől, nevelésétől függ. Milyen nevelési elvek segíthetnek a gyermeknek, hogy boldog felnőtté cseperedjen? Mutatjuk a válaszoka

4 mód, hogy örüljünk annak, hogy szülők lehetünk

4 mód, hogy örüljünk annak, hogy szülők lehetünk

Szülőnek lenni nem könnyű, még akkor sem, ha sokszor erőnkön felül teljesítünk. Szuperanyu és szuperanyu nem létezik, így jobban is tesszük, ha nem törekszünk erre.

5 szülői szokás, amely károsan hat a gyermeknevelésre

5 szülői szokás, amely károsan hat a gyermeknevelésre

A szülői szokások nagyban meghatározzák, hogy milyen felnőtt válik a gyermekünkből. A nevelésben is meg kell találni azt a bizonyos középutat, hiszen az sem jó, ha a széltől is óvjuk a gyermekünket, de az sem megoldás, ha mindent ráhagyunk a gyermekünkre.