Segítség, tinédzser a gyermekem! Milyen hibákat követhet el a szülő?

1. Nem vesszük komolyan

Igen, a felnőtt lét nem könnyű. Rengeteg problémával szembesülünk nap, mint nap. Ezekhez a felnőttes gondokhoz képest, semmiségnek tűnik, hogy a gyermekünknek éppen a randija előtt lett néhány pattanás az arcán, vagy az, hogy a fizika tanár nem adott még egy hét felkészülési időt a dolgozatra. Az első és legfontosabb szabály, hogy soha ne kicsinyeljük le a kamaszunk aktuális gondját, mert hiszen neki azok az életbevágók és fontosak, és azokban kéri a mi segítségünket. Mit tehet a szülő? Minden esetben hallgassa meg a tinédzser gyermekét és segítsen neki a problémái megoldásában. A legjobb az, ha a gyerek is előrukkol némi ötlettel, hiszen mindent nem gondolhatunk ki mindig helyette. Ezzel fejlesztjük a problémamegoldó képességét.

2. Nem szakítunk rá időt

A tinédzserek nem bírnak várni. Ők azonnal azt szeretnék, hogy csakis rájuk figyeljünk, hogy azonnal segítsünk, hogy azonnal gyógyírt találjunk a lelki sebeikre. Már az is nagy szó, ha egy kamasz a szüleihez fordul a gondjaival, bajaival, hát kapjunk az alkalmon és segítsünk neki, ahol csak tudunk. Mert hiszen minél több alkalommal legyintünk a problémájára és minél több alkalommal utasítjuk el, annál nagyobb lesz az esély arra, hogy egy idő után nem hozzánk fog fordulni az apró-cseprő gondjaival.

3. Nem bízunk meg benne

Ha megtanítottuk kamaszunknak a felelősségteljes viselkedést és ennek ellenére is bizalmatlanok vagyunk vele, a cselekedeteivel és a döntéseivel szemben, azt nagyon sérelmezheti. A már majdnem felnőtt gyermekünket is hagyni kell néha hibázni, hiszen ezekből a hibákból, rossz döntésekből is tanulhat. Ha mindig, mindenben mi döntünk helyette, ha mindig mi tereljük a helyes útra, úgy felnőttkorában lesz nagyon nehéz dolga, amikor mi már nem leszünk minden pillanatban mellette, hogy segítsük, támogassuk őt.

4. Nem szeretjük őt olyannak, amilyen

A tinédzserek keresik önmagukat, próbálnak beilleszkedni a felnőtt társadalomba. Mindez rengeteg frusztrációval és stresszel jár. Hiszen még otthon élnek, még többnyire a szülők döntései és útmutatásai szerint telnek a napjai, de már nem gyerekek. Még felnőttek sem, így nagyon nehéz lelki megpróbáltatásokon mennek keresztül. Lehet, hogy hosszas vívódást követően hoznak meg egy-egy döntést. És amikor nyíltan és őszintén próbálják nekünk elmagyarázni, hogy miért azt az egyetemet választotta, vagy miért nem megy többé kézilabdaedzésre, és a szülő még csak meg sem hallgatja az érveit, az érzéseit, akkor a kamasz méltán érezheti azt, hogy hiába tesz ő meg mindent, hogy megtalálja a helyes utat, ha a szülő csak a saját elképzelései rabja. Szeressük a kamaszunkat úgy, ahogy van, ne akarjuk, hogy mérnök legyen, ha a művészet érdekli, és ne akarjuk a saját álmainkat rajta keresztül megvalósítani.