5 ok, hogy a verés nem megoldás

1. Az erőszak, erőszakot szül

A szülő egy minta a gyermek számára. Amennyiben otthon a szülő a verést alkalmazza nevelési célzattal, akkor a gyermek is ehhez az eszközhöz fog nyúlni, amikor majd neki is gyermeke lesz. A gyermek azt szűri le a verésből, a fizikai bántalmazásból, hogy a szülőnek joga van bántalmazni a kisebbet, a gyengébbet. Ez nagyon veszélyes, hiszen a gyermek, nagyobb korában, majd erőszakot fog alkalmazni, ha valami nem a kedve szerint történik. Ezzel a nevelési stílussal csak azt érjük el, hogy a gyermekből is egy erőszakos felnőtt válik, aki, ha nem tud valamit megoldani, akkor a benne dúló dühöt erővel, ütlegeléssel fogja levezetni.

2. Mi tápláljuk a gyermek önértékelését

Mi történik, amikor megdicsérjük a gyermekünket? Boldogságot varázsolunk a szívébe és az arcára. A dicséret a gyermek önértékelésére is pozitívan hat. Ez motiválja arra, hogy még jobb legyen, hogy még többet hozzon ki magából. És mit érünk el a veréssel? A gyermek önértékelését romboljuk. A gyermek haszontalannak fogja érezni magát, azt gondolhatja, hogy ő semmit sem ér, hogy semmi olyasmit nem tud véghezvinni, amivel örömet okozhatna a körülötte élő felnőtteknek. A gyermekkorban összetört önbizalmat pedig nagyon nehéz és szinte lehetetlen összeragasztani.

3. A fizikai bántalmazás és a szülő-gyermek kapcsolat

A szülő egyik legfontosabb feladata, hogy a gyermeke bármikor, bármilyen helyzetben számíthasson rá. Nem csak a szeretet köti össze a szülőt a gyermekével, hanem a bizalom is. A szülő, egy olyan pont a gyermek életében, akire mindig és minden körülmények között számíthat. A szülő, és ezzel együtt az otthon, egy szilárd alapokon nyugvó bázis a gyermek számára. A fizikai bántalmazással éppen az a bizalom hullik darabjaira, amely megalapozza a szülő és a gyermek kapcsolatát. Joggal kérdezheti a gyermek, ha már a szüleimben sem bízhatok, akkor kiben? A bizalmatlanság pedig életeket tehet tönkre, hiszen így nem lehet teljes értékű életet élni.

4. A szorongás, a félelem és társai

Az a gyerek, akit folyamatosan ütlegelnek, vagyis fizikailag bántalmaznak, nem boldog. A megfélemlített gyermek állandó rettegésben él, hiszen soha sem tudhatja, hogy mikor és miért kap egy újabb pofont. A félelem szinte átitatja a mindennapjait. Ez csökkenti a koncentrációs képességet, ez pedig a tanulás rovására megy. Amennyiben romlik az iskolai teljesítménye, úgy még jobban retteg, hogy emiatt is ki fog kapni. Egy ördögi körbe, egy csapdába kényszerül, ahonnan egyedül szinte lehetetlen kimászni, kikerülni.

5. A verés és az addiktív viselkedés

A verés olyan mély nyomot hagyhat a gyermekben, amit nem lehet egy „delete” gombbal kitörölni. A pofonok, a megszégyenítések örökre beleégnek a gyermek elméjébe, lelkébe és a szívébe. Nagyobb korában deviáns csoporthoz is verődhet, ahol a fiatalok alkoholt fogyasztanak, drogot használnak és még a bűncselekménytől sem riadnak vissza. A fizikailag bántalmazott gyerekek gyakran nyúlnak tiltott szerekhez, hogy elfelejtsék a velük történt borzalmakat, hiszen a kisgyermekkorban alkalmazott szülői erőszak örökre nyomot, és mély sebet hagy a gyermekben.