A gyermekek és a különös szokásaik
Milyen szokásai lehetnek a gyerekeknek?
A gyerekeknek sokféle olyan szokása lehet, amely megnyugtatja őket bizonyos helyzetekben. Legyen szó az esti lefekvésről, az első bölcsődei, vagy óvodai napokról, az olyan élethelyzetekről, amelyek lelkileg megviselik őket. Ez lehet az ujjszopás, a haj csavargatása, a köröm rágása, vagy éppen a hintázó testmozdulatok. Ezek a szokások lecsillapítják az idegrendszert, ezért is ragaszkodnak a gyerekek ezekhez annyira.
Néhány önmegnyugtató szokás
Az ujjszopás nem ismeretlen a gyermekeknél. Ez, és a test ringatása, akár már csecsemőkorban kialakulhat. A gyerekek általában akkor szopják az ujjukat, amikor a szülő lefekteti őket, de gyakran előfordulhat, hogy más tevékenységek közben, vagy valamilyen érzelmi sokk hatására alkalmazzák ezt a megnyugtató mozdulatot. Az ujjszopás mellett a test ritmusos mozgása, az önringhatás is gyakori a gyerekeknél. Ezek az ismétlődő szokások megnyugtatják a központi idegrendszert, amelyre szükségük van a gyerekeknek, hogy el tudjanak aludni, lazulni. Sok gyereknél ezek a szokások teljesen eltűnnek, amikor óvodába kerülnek, de legkésőbb iskolába lépéskor hagynak fel ezekkel a magatartási formákkal. Amennyiben ezek még nagyobb korban, netalántán felnőttkorban is megmaradnak, úgy minden valószínűség szerint valamilyen lelki trauma miatt használja az adott gyerek, kamasz vagy felnőtt ezt a szokást, hogy lecsillapítsa a háborgó lelkét és a benne dúló harag, düh, vagy stressz eltűnjön.
A szülő sokat segíthet
Akármilyen szokása is van a gyermeknek, a szülőnek sem negatív megjegyzéseket nem szabad tennie, sem büntetni nem szabad emiatt a gyereket, megszégyeníteni pedig egyenesen tilos, hiszen ezzel nem oldódik meg a probléma. A legjobb, amit a szülő tehet, hogy megnyugtatja a gyermeket és figyelmen kívül hagyja ezeket a szokásokat. Nyilván, ettől még a gyermek ugyanúgy rabja marad még egy ideig ezeknek a cselekedeteknek, a szülőnek ugyanúgy fájdalmas vagy rossz lehet látni a gyermek fura szokásait, de ezek egy idő után elmúlnak, így nincs ok aggodalomra. Főleg akkor nem kell idegeskedni, ha a gyermek kiegyensúlyozott és boldog családban él, és biztosak vagyunk benne, hogy sem az óvodában, sem az iskolában nem érik emiatt atrocitások.
